Karácsonyi köszöntő

A keresztény- és minden emberi közösség közös tapasztalata, hogy a nagy eseményekre készülni kell. Az újkor adventi szimbólumának számít az adventi koszorú. A fenyőágakból font koszorúra elhelyezett négy gyertya az adventi időszak négy vasárnapjára utal. A keresztény ember számára az adventi időszak, ami egyben az esztendő utolsó hónapja is, nem az egész éves elmaradás behozatalát, önmagunk utolérését jelenti, hanem sokkal inkább azt, hogy felkészüljünk egy találkozásra, megtisztítsuk lelkünket az érkező Isten befogadására. Ezekben a hetekben megpróbálunk a lényegre figyelni, a lelkünket előtérbe helyezni és a felfokozott mindennapjaink hajszolt életviteléből a tempót visszavenni. A keresztény ember próbál elcsendesedni, önvizsgálatot tartani. Advent, ahogy a neve is mutatja, a felkészülés időszaka: nap, mint nap fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek az eljövetelére várunk? Egyáltalán törődünk-e még azzal, hogy érkezik hozzánk Valaki, aki meg akarja újítani életünket?

Várjuk Jézust az idei adventi időszakban is felkészült lélekkel, mert a lelkünk tesz minket emberré. Enélkül csak test vagyunk, amely elporlad. Várakozásunkban imádkozzunk teljes reménységgel és bizonyossággal az ő szeretetében, és higgyünk eljövetelében.

Várakozunk, vágyakozunk a karácsonyra, az ünnepre, amely nemcsak a keresztény emberek életében, hanem az egész világon a legfontosabb családi ünnep.

A világjárvány miatt településünkön az idei évben sem került sor az adventi programsorozat megtartására, nem került sor forraltborozásra, nem voltak karácsonyi hangulatot ébresztő énekkari előadások, nem volt a Kisréti Közösségi Téren elhelyezett nagy adventi koszorún való közös gyertyagyújtás sem. Volt és van helyette visszahúzódás, a betegségtől való félelem, a járvánnyal összefüggő - saját és embertársaink irányába mutató -felelősségteljes viselkedés. A járvány elkerülésének fontossága az egész falu közösségének érdeke.

Az adventi ünnepkör végén, az adventi koszorún meggyújtott negyedik gyertya fénye jelzi számunkra, hamarosan itt a karácsony, a legszentebb, legbensőségesebb ünnepünk.

A falu központjában felállított, szívet melengető Betlehemmel és az ünneplőbe öltöztetett mindenki karácsonyfájával szeretnénk valamelyest pótolni mindazt a melegséget, meghittséget, amit az elmaradt programok nyújtottak volna számunkra.

„Az egyedüli dolog, amiért érdemes ezen a földön élni, az az, hogy az ember tudjon szeretetet adni és elfogadni is. Csak ez teheti boldoggá az embert.”

Milyen egyszerűen hangzik, és mégis olyan nehéz megvalósítani! Hiszen sokan azt gondoljuk, a szeretet természetes, de valahogy a mindennapjainkban ez mégsem jelenik meg. Kitölti életünket a munkahely, az örökös aggódás, a gondok, problémák, az irigység, a bántás.

A karácsony azonban egymáshoz vezethet bennünket. A karácsony nem csupán egy ünnep. A karácsony egy érzés, melynek szépségét nem az ajándékok nagyságával kellene mérnünk, hanem egy olyan ajándékkal, amiből mindenki részesülhet, amit mindenki adhat, ez pedig nem más, mint a szeretet. Az ünnep eredeti üzenete sajnos az évek során megkopott, a szeretet is elhalványulni látszik. Az ünnep fényét talán erősíteni tudjuk azzal, ha a feldíszített fa alá helyezett ajándékokkal együtt, a szívünk szétáradó szeretetét is elhelyezzük.

Ezt az ünnepet az emlékezés, az együttlét élménye, a boldogság érzése különbözteti meg a hétköznapoktól. Egymásra mosolygunk, mert együtt lehetünk. Meggyújtjuk a gyertyákat, miközben látjuk gyermekeink, szeretteink örömét, a meghitt csendben gondolunk azokra a családtagjainkra, akik fizikálisan nem lehetnek köztünk.

Az idei karácsonyon is lesznek olyan embertársaink, akik egyedül, magányosan, könnyes szemmel állnak majd a feldíszített karácsonyfa előtt, akik remegő ajkakkal, elcsukló hangon fogják elénekelni a Mennyből az angyal kezdetű karácsonyi éneket. Talán soha nem volt annyira fontos, mint ezekben a vészterhes időkben, hogy ne feledkezzünk meg a magányosan élő embertársainkról. Magányukat enyhíthetjük egy telefonhívással vagy egy kedves tartalmú üzenettel!

Akiknek pedig megadatik, hogy családi körben ünnepelheti a Megváltó születését, az kincsként becsülje meg a család adta biztonság érzését, adjon hálát, hogy van még kinek megfogni a kezét, van még kit átölelni, van még kinek átnyújtani az ajándékokat, van még kinek boldog karácsonyt kívánni, és van még kivel együtt leülni a szépen megterített ünnepi asztalhoz.

KEDVES CSÖMÖDÉRIEK!

Az ünnep perceiben magam és a Képviselő-testület tagjainak nevében

- Ron Cristian soraival, – nagyon sok szeretettel kívánok mindannyiuknak áldott, szeretetteljes, boldog karácsonyt és sikerekben, eredményekben gazdag, jó egészségben telő Új esztendőt!

„Higgy a szívedben és saját jóságodban, mert ha így teszel, mások is ezekben fognak hinni. Higgy a csodában, mert teli van vele az élet. De, ami a legfontosabb, hogy higgy önmagadban, mert odabenn a lelkedben rejtőzik a csoda, a remény, a szeretet és a holnap álmai.”